Hogyan lettem fodrászból fogorvos?

Azt már elég korán tudtam, hogy mindenféleképp olyan dologgal szeretnék foglalkozni, amihez szükség van a jó kézügyességre, imádtam ugyanis barkácsolni, alkotni. Gyermekkoromban fodrász (is) akartam lenni, én voltam a család hajszobrásza. Középiskolás koromban azonban világossá vált, hogy orvos leszek, csak azt nem tudtam eldönteni, milyen… Az élet – mint azóta is oly sokszor – elég furán, de utat mutatott.

A történet

Avagy a teremhoki, mint pályaválasztási tanácsadó

Egy testnevelésórán teremhokiztunk és én – mint igazi küzdő – a labdáért rohanás közben sikeresen ütköztem egy kemény vállal. Ennek igen látható következménye lett, az egyik felső metszőfogam félbe tört. Az iskolaorvosnak hála igen szakszerű kezek közé küldött. A fogorvos megmentette és szépen helyre is hozta a fogamat.
Akkor döntöttem el, hogy

én is ilyen jót akarok alkotni!

Alkotni, visszahozni az emberek mosolyát! A kiszolgáltatottságot, a korábbi negatív tapasztalatok miatti félelmet átélve célommá vált, hogy a páciensekben megváltoztassam ezt a képet. A rendelőben minden alkalommal azon dolgozom, hogy egy kellemes kezelés élményét átélve mosolyogva szálljanak ki a fogászati székből (és még ha izgatottan is, de félelmek nélkül jöjjenek a következő kezelésre). Az a mosoly, kedves szó, örömkönny, kezeim megsimítása, amit az elégedett páciensektől kapok a legnagyobb jutalom számomra. Ezért érdemes dolgozni!

Minden fog mögött egy érző ember csücsül

Célom, hogy a régen berögzült fájdalmas és félelmetes fogászati kezelések képét kiűzzem és pácienseim egy kellemes, pozitív élménnyel távozhassanak. A szakmai tudás mellett szerintem fontos dolog, hogy a test és a lélek egyensúlyban jól legyen. Ezért a munka mellett életem fontos részét képezi a sport és a „pihenés” is. Ezen egyensúlyt létrehozva vagyunk alkalmasak arra, hogy az egyébként is félelemmel érkező páciensek maximális figyelmet kapjanak és képesek legyünk feloldani a kezelés miatti szorongásukat.

  • Sokan azért is szeretnek hozzánk járni, mert Anna és én egy „hullámhosszon” vagyunk, fél szavakból vagy sokszor már szavak nélkül is „meghalljuk egymás gondolatát”
  • Volt, hogy este telefonon adtam instrukciókat egy ijedt anyukának hogyan távolítsa el könnyedén gyermeke fájós, mozgó tejfogát. Így nem maradt el a közös családi vacsora.
  • Kezelésre feldúlva, idegesen beeső hölgynél például a nem életmentő (!) kezelést elhalasztván, a kezelés idejét inkább a lelke ápolására fordítottuk.