Miért lettem fodrász helyett fogorvos?

Azt már elég korán tudtam, hogy mindenféleképp olyan dologgal szeretnék foglalkozni, amihez szükség van a jó kézügyességre. Mindig imádtam ugyanis barkácsolni, alkotni, gyermekkoromban pedig többek között fodrász (is) akartam lenni. Mondhatjuk úgy, hogy én voltam a család hajszobrásza. 😊 Azonban középiskolás koromban világossá vált, hogy fodrász helyett inkább orvos leszek, csak azt nem tudtam egyelőre eldönteni, hogy milyen. Az élet viszont – mint azóta is oly sokszor – elég furán, de utat mutatott.

A történet - avagy a teremhoki, mint pályaválasztási tanácsadó

Történt egyszer, hogy testnevelésórán teremhokiztunk és én – mint igazi küzdő – a labdáért rohanás közben sikeresen ütköztem egy kemény vállal. Ennek igen látható következménye lett, mivel az egyik felső metszőfogam mondhatni kettétört. Az iskolaorvosnak köszönhetően igen szakszerű kezek közé kerültem: a fogorvos megmentette és szépen helyre is hozta a fogamat.

Akkor döntöttem el, hogy én is ilyen jót akarok alkotni!

Alkotni és visszahozni az emberek mosolyát! Mindezt úgy, hogy közben csökkentsem a hozzám forduló páciensek kiszolgáltatottságát és a korábbi negatív tapasztalataik miatti félelmét. Ezeket ugyanis én is átéltem és célommá vált, hogy a páciensekben megváltoztassam ezt a képet. A rendelőben minden alkalommal azon dolgozom, hogy egy kellemes kezelés élményét átélve mosolyogva szálljanak ki a fogászati székből (és még ha izgatottan is, de félelmek nélkül jöjjenek a következőre). Az a mosoly, kedves szó, örömkönny, kezeim megsimítása, amit az elégedett páciensektől kapok a legnagyobb jutalom számomra. Ezért érdemes dolgozni!

Tudom, hogy minden fog mögött egy érző ember csücsül

Éppen ezért a célom az, hogy a régen berögzült fájdalmas és félelmetes fogászati kezelések helyett pácienseim kellemes, pozitív élménnyel távozhassanak tőlem. A szakmai tudás mellett szerintem fontos dolog, hogy a test és a lélek egyensúlyban jól legyen. Ezért a munka mellett életem fontos részét képezi a sport és a „pihenés” is. Ezen egyensúlyt létrehozva vagyunk alkalmasak arra, hogy az egyébként is félelemmel érkező páciensek maximális figyelmet kapjanak és képesek legyünk feloldani a kezelés miatti szorongásukat. Volt, hogy este telefonon adtam instrukciókat egy ijedt anyukának hogyan távolítsa el könnyedén gyermeke fájós, mozgó tejfogát. Így nem maradt el a közös családi vacsora. Más alkalommal pedig egy kezelésre feldúlva, idegesen beeső hölgynél például a nem életmentő (!) kezelést elhalasztva, a kezelés idejét inkább a lelke ápolására fordítottuk. Mert van, amikor a lélek fontosabb, mint a fog.